Az elektromos szelepberendezések különleges követelményekkel rendelkeznek, azaz képeseknek kell lenniük a nyomaték vagy az axiális erő korlátozására. Az elektromos szelepberendezések általában nyomatékkorlátozó csatlakozókat használnak. Az elektromos készülék specifikációinak meghatározásakor a vezérlési nyomatékot is meghatározzák. Általában előre meghatározott időn belül fut, és a motor nem lesz túlterhelve. Túlterhelés azonban előfordulhat, ha a következő körülmények fordulnak elő: Először is, a tápegység feszültsége alacsony, és a szükséges nyomaték nem érhető el, így a motor leáll; másodszor, a nyomatékkorlát-mechanizmus helytelenül van beállítva, hogy nagyobb legyen, mint a leállított nyomaték. A túlzott nyomaték folyamatos generálását okozza, ami a motor forgását okozza; harmadszor, időszakos használat esetén a keletkező hőfelhalmozódás meghaladja a motor megengedett hőmérséklet-emelkedését; negyedszer, valamilyen oknál fogva a nyomatékkorlát mechanizmus áramköre meghibásodik, ami a nyomaték túlzott nagyjátszágát okozza; Ötödször, a környezeti hőmérséklet használata túl magas, viszonylag csökkentve a motor hőkapacitását.
A múltban a motor védelmének módszere biztosítékok, túláramú relék, termikus relék, termosztátok stb. használata volt, de ezeknek a módszereknek saját előnyei és hátrányai vannak. A változtatható rakodóeszközök, például az elektromos eszközök esetében nincs megbízható védelmi módszer. Ezért különböző kombinációkat kell elfogadni, amelyek kétféleképpen foglalhatók össze: az egyik a motor bemeneti áramának növekedését vagy csökkenését kell megítélni; A másik a motor fűtésének megítélése. E két módszertől függetlenül figyelembe kell venni a motor hőkapacitása által megadott időhatárt.
Általában a túlterhelés alapvető védelmi módszerei: termosztátok használata a motor folyamatos vagy hüvelyk működéséhez; termikus relék használata a motoros standok védelmére; valamint biztosítékok vagy túláramló relék használata rövidzárlatú balesetek esetén.
