A szelepek tömítési teljesítménye az egyik legfontosabb mutató a szelepek minőségének mérésére, és ez a fő tényező, amely meghatározza a szelepek élettartamát. Bármilyen típusú szelepnél, működési elvétől, szerkezeti formájától és alkalmazásától függetlenül, megvan a tömítés problémája, ezért ez gyakori probléma a szelepek tanulmányozása során.
A szelep tömítő részei főként a következőket tartalmazzák: (1) a szelep végkarima és a csővezeték közötti tömítés; (2) a tömítés a szelep középső karimája és a szelepfedél között; (3) a tömítés a tömszelence és a szelepszár között; (4) a szelep nyitó- és zárórésze, valamint a szelepülék közötti tömítés (más néven nyitó- és zárórészek tömítőpár tömítése).
Ha a fenti (1), (2) és (3) pontban említett részek szivárognak, a közeg túlcsordul a rendszerből, amit külső szivárgásnak nevezünk. A (4) pontban említett nyitó és záró részek tömítőpárjai közötti közeg szivárgása általában nem ömlik túl a rendszeren, ezért belső szivárgásnak nevezzük (de egyes biztonsági szelepek, gőzleválasztók stb. is kifolyhatnak a rendszerből) .
Általában a szelep külső szivárgása nem megengedett a rendszer számára. Egyes szelepeknél a szelep belső szivárgása megengedett, amennyiben a szivárgás mennyisége megfelel a vonatkozó szabványoknak.
